Másfél órán belül háromszor eljutni a csúcsra – három különböző csúcsra, ez igazán élvezetes és sportos teljesítmény.
Vasárnap délelőtt egy újabb, eddig felfedezetlen terület került a látókörömbe: Budaörs és Budapest határán álló hegyek: a Rupp hegy, a Frank hegy és a Tűzkőhegyi tanösvény. Javaslom mindenkinek, aki pazar módon szeretne gyönyörködni a Nagy Város látképében, a Duna fényes szalagjában, ami a délelőtti fényben csillogóan kelleti magát. No és annak, aki szeretné comb- és farizmait erősíteni – bár az elmúlt hónapok túrái mind bővelkedtek meredélyekben és lépcsőzésben.
A Tűzkőhegyi tanösvény lépcsőjén felgyalogolva már szépséges panoráma tárul ki, de ez csak a kezdet. A tanösvény gondozott, a fák és cserjék neveit táblák jelzik, pihenőpadok és esővédő házikók kísérik az utat. Ami ugyan meredek, de alig pár száz méter, és máris újra az utcán találjuk magunkat. Innen egy keskeny ösvényen, elhagyott nyaralók között kapaszkodtam fel a kilátópontra, majd a Frank hegyi turistaházhoz. Gyönyörű kilátás, pompás természeti környezet, de miért van itt ennyi, jobb sorsra érdemes és jobb időket látott nyaraló kifosztva, düledezve? Némelyiknek a kapuja nyitva, ablakai kiverve, szemét-hegyekkel körülölelve.
Amúgy a város környéki erdőkbe indulva fel kell venni a szemétvakságot, ha élvezni szeretné az ember a természetet. Ezt a növényvakság analógiájára gondoltam, mert ha az ember azt nézi, hogy milyen borzalmas mennyiségű szemét hever mindenhol – például most a Frank hegy oldalában, a meredek ösvényen egy Hajdú mosógép – akkor csak a szomorúság és a tehetetlen düh lesz úrrá rajta. Magam jó ideig voltam szemétszedő, de egyszerűen nem érzem már értelmesnek azt, hogy szedegessem mások után, és közben pedig százszorannyi kerül újra az erdőbe… tehát, elvonatkoztatva a szeméttől és a hervasztó házaktól, maga a természetből megmaradt élet, az gyönyörű.
A hegytetőről nem mentem tovább, hanem visszafelé, a Gyöngyvirág utcán lefelé a piros négyzet jelzésen, ami a Rupp hegyre vitt. Itt már elmaradoztak a rozzant házak, és újak vették át helyüket, de milyenek! A Rupp hegyi tanösvény szintén gondozott, és növényvilága egy kis sziget itt, a sűrűn beépült civilizáció közepén. Íriszek serege bújt meg a bokrok alatt, rég nem találkoztam velük, úgyhogy örömmel üdvözöltem őket, és növénygyűjteményembe vittem haza párat – fotó formájában. A törpe nőszirom legnagyobb állománya itt lelhető fel! A kilátóponton lila árnyaltúból lelhető fel a legtöbb, de sajnos, a taposásnak kitett helyeken folyamatosan pusztul. Bár, e vasárnap délelőtt egy teremtett lélekkel sem találkoztam az egész út során!
Lehet, hogy ezeket az íriszeket őrzöm meg ebből a tavaszból, mert a magyar kötészet napján, Juhász Gyula sorai tekeregtek a fejemben:
"Minden tavaszból őrizz meg magadnak
Egy szál virágot, egy sor éneket,
Az évek akkor el hiába halnak,
Mindig dalosabb kerted lesz neked. "
A hegytetőn álló pad kiváló tízórai helynek bizonyult, alattam a város, apró kis pontocskák, autók rohangáltak mindenfelé, itt fent békesség, és áprilishoz hű, hűvös szellő.
A hátizsákba ma csak egy kis almás süti került, hiszen rövid túrának ígérkezett, de ez éppen telitalálat ide. A savanykás almatölteléknek ropogós linzertészta ágyazott meg, és a kettő közt egy vékony sósmogyoró réteg lapult, természetesen durvára darálva. A tavaszi összhangot a százszorszép lágy dallama tette teljessé.
A csúcsról nem haladtam tovább, mert az autómhoz a főút mellett kellett volna gyalogolni, inkább egy kicsit visszatértem a hegyre, és végül lefelé is végigélveztem a Tűzkőhegyi tanösvényt, immár elszomorodott, majdnemesőcseppes időben.
Az app szerint 6 km volt az út, ezalatt 65 emeletet másztam meg, és másfél óra alatt jártam be e három csúcsot. Virágos kardiokirándulás.
Szeretnél velem tartani?
https://rozsakunyho.hu/index.php/hu/fooldal-3/egeszseg
Szeretnéd a receptet?
https://webshop.halmosmonika.hu/index.php/koenyvek/vadon-n%C5%91tt-%C3%A9tterem-detail
Szeretnél többet tudni a növényekről?
https://rozsakunyho.hu/index.php/hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése