Húsvét vasárnapra valami olyan túrát terveztem, amiben van valami szakrális elem.
Péliföldszentkereszt régóta bakancslistás, de még valahogy eddig nem tudtam
behúzni. Most kapóra jött: csípős reggel, napsütés, autóval egy óra. Április
elején imádnivaló a hazai táj: a vetés már zöldül, ahol még nem, ott finom,
melegbarna színnel hullámzik a szántás. És a dombokon mint fehér és rózsaszín
felhők, üldögélnek a kökények, vadszilvák, mandulák. Bájos és szívmelengető.
A szalézi rendház parkolójából a kék jelzésen indultunk – igen, többes szám, mert az a különleges nap volt, most nem egyedül vettem nyakamba a hegyet. Előtte körülnéztünk a bájos kis helyen: „ahol a források vize és a zarándokutak csendje találkozik a sasbércek világával”.
A kegytemplomban áldást kértünk utunkra, a Szent-kút forrásnál megtöltöttük a kulcsokat, és gyertyát gyújtottunk a Lourdesi barlangnál, az elmúlt hetekben elvesztett kedveseinkre gondolva.
Az odvas keltike-szőnyeggel borított erdő olybá tűnt, mintha csak a mesébe tévedtünk volna. Ezzel a látvánnyal sosem tudok betelni, itt igazán lehet látni, amint azt Erzsébetnek mondta volt édesapja: érezheted Isten jóságát és mindenhatóságát. (Sisi-trilógia)
Ilyen látványvilágban észre sem veszi az ember, ahogy fogynak a kilométerek, és hamar elértük a betonlépcső-sort, ami az Öreg-kő oldalában rejtőző barlangokhoz vezet. A lépcsőmászós túrák kiváló comb- és farizom-erősítők, de egyben megvan a maguk veszélye is.
A barlangok geológiai és történelmi tudnivalóit leolvashattuk a táblákról, és az üregbe bemerészkedve kicsit neandervölgyinek is képzeltük magunkat. Vajon milyen lehet itt aludni?!
Várt még egy jó kis meredély, és mivel a fa lépcsőt már magához vette az enyészet, nem volt könnyű felkapaszkodni az Öreg-kő tetejére. Ám aki felmászik, az élmény busásan kárpótolja a fáradságért! A sárga virágaival bókoló somok közül pazar kilátás nyílik nem csak a környező hegyekre, de mint egy térkép terül el Almásfüzitőtől a Duna szalagján át Párkány, a Burda hegység, mögötte befigyel a Börzsöny, az esztergomi bazilika fölött Visegrád, aztán a Pilis vonulata a Zsámbéki medencéig… az ilyen látvány, illő megvilágításban szívmelengető élmény.
Itthon vagyok, gondolom ilyenkor, mert már lábamhoz térdepeltek a bokrok, s nevüket, virágukat is tudom… s aztán lelki szemeim előtt megjelent egy fácánsült erdei gyümölcs fagylalttal, almás burgonyakrokettel… talán pár pillanatra elbóbiskolhattam, s a képzettársítást a völgyből felhangzó mirelitesautó zenéjébe belerikkantó fácánkakas okozhatta.
A lefele út óvatoskodás nélkül könnyen gatyaszaggató, közben pedig még lehet egy kitérőt tenni a zsomboly bejáratához, ahol meghitt uzsonnahely várt. Igen, megéheztünk, és a hátizsák mindig rejt éhségűzőt. Most borztarisznyát, medvehagymás, lágyan sós töltelékkel. Hogy miért borztarisznya a borztarisznya – hiszen a tarisznya szó eredete a reformkori köznemesség körében kedvelt táskaféle volt, melyet a nevezett állat bundája szolgáltatott. A vadászmesterségbeli tudást trófeaként szimbolizáló szőrös tarisznya miként lett a mi konyhánkban egy jóféle sós sütemény neve, az már az emlékezet ködébe veszett. De tarisznyába is tehető, piknikkosárban is vihető, sör- vagy borkorcsolyának is Pazar, és a túra közben pedig most ennél jobb nem is akadhatott volna.
A kék, majd a zöld kereszt jelzés kellemes sétával vitt vissza a parkolóhoz, fenséges fák közt, és türelmetlenül kacsingató kis növények csodálásával. A térkép és a táj újabb tippeket adott, a naptárba be is került, hogy november elején ide mindenképp vissza kell térni, Mogyorósbánya felé kerülni egy másik kört.
Három órás kis gyaloglásunk 8 kilométer volt, amely alatt az app szerint 66 emeletet másztunk meg, legmagasabb pont 364 m-es Öreg kő.
Szeretnél velem tartani?
https://rozsakunyho.hu/index.php/hu/fooldal-3/egeszseg
Szeretnéd a receptet?
https://webshop.halmosmonika.hu/index.php/koenyvek/vadon-n%C5%91tt-%C3%A9tterem-detail
Szeretnél többet tudni a növényekről?
https://rozsakunyho.hu/index.php/hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése